Teszteltük a Kóstoldát, Pécs első cigányéttermét!

Teszteltük a Kóstoldát, Pécs első cigányéttermét!

Roma dallamok, mosolygós pincérek, ínycsiklandó illatok, és meleg fogadtatás várt minket a belváros szívében, a Kóstolda első napján. Hosszú várakozás után vetettük be tesztelő brigádunkat, hogy végigkóstoljuk a kínálatot, és ítéletet mondjuk Pécs első cigányétterméről.

hirdetés

Első tesztelő: Gizda szelet hagymás törtkrumplival, „asztal körül futkosós” rétes

A meszesi Kóstolda nem csak fontos, hanem jó hely is: ott ismertem meg évekkel ezelőtt a punyát (cigánykenyeret) és a csípős-húsos cigánylecsót, amikről elég sokat lehetett akkor áradozni. Éppen ezért nagyon vártam, hogy végre megnyisson a Király utcai éttermük, ami már igazi étterem, nem pedig amolyan lakásvendéglő, ahova nem mindig egyszerű bejutni és asztalt foglalni. A frissen nyitott hely beltere kedves, tiszta, egyszerű, talán túlságosan is. Nem ingerszegény, közel sem, de nem is túl izgalmas. Ez azonban lényegtelen és gyorsan elfelejthető idézőjeles probléma, mivel ennél autentikusabb helyen nem igazán ehettem volna ilyen kitűnő cigánypecsenyét.

A hús olyan volt, amilyennek lennie kellett: nem ázott fokhagymás kenetben (de azért kellőképp fokhagymás volt), nem volt túl puha, sem rágós, minden falatból érződött, hogy odafigyeltek rá. A kötelező kakastaréj-szalonna szemet sem volt sós, a hagymás törtkrumpliba pedig szintén nem lehet belekötni. Az egész étel nagyon rendben volt, rég ettem ilyen jó cigánypecsenyét. Az örömöm őszintébb lenne, ha egy kicsit kevésbé lett volna húzós az ára, de tegyük fel, hogy megérte.

Ezután jött a túrós és a meggyes rétes. A túrós óriási volt: nem volt száraz, nem hullott szét morzsákra, szépen meg volt tömve a kitűnő túrótöltelékkel, ami meglepő módon nem is volt agyoncukrozva, nagyon természetes és laktató desszert, ki kell próbálni. A meggyes nem lesz a kedvencem, inkább kellene grízes rétesnek hívni, de aki szereti az így felpuffasztott réteseket, annak be fog jönni. A kiszolgálással sincs bajom, kedves, illedelmes és profi volt a pincérlány. Szóval a Kóstolda egy jó hely, és csak remélni tudom, hogy a meredekebb árak nem rémítik meg a pécsieket.

Második tesztelő: cigánylecsó punyával, „asztal körül futkosós” rétes

Már nagyon vártam, hogy megnyissa kapuit Dunántúl első cigányétterme, a Kóstolda, mivel még sosem ettem autentikus roma ételeket – sajnos a lakáséttermükbe sem jutottam még el. A Király utcai egységben mosolygós arcok, és kellemes illatok fogadnak, a hangszórókból vidám roma zene hallatszik. Rögtön elfoglaljuk a helyünket – szerencsére még van – a pincérnő pedig elsorolja az első nap kínálatát. Le is csapunk mindegyik fogásból egyre.

A lecsó, ahogy a romák készítik, egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt megszoktam: szuper tapasztalás! Húsos, enyhén csípős, igazán ízletes, és laktató. Kaptam hozzá az autentikus roma kenyérből, a punyából is, amit nehéz szavakkal körülírni. Fenomenális. Tartalmas de omlós, és igazán ízletes, amit aligha lehet elmondani általában a kenyérről. Desszertnek megkóstoltam a híres „asztal körül futkosós” rétest, annak is a túrós változatát, és bátran állítom: életem rétesét ettem. Nem túl édes, tele van túróval, könnyed, mégis bőséges.

Üdítő látni kedves, profi pincéreket is, akik lesik minden rezdülésed, egyedül az árak miatt aggódom. A lecsóm 2400 forint volt, hozzá a rétes 550, ami önmagában sok egy hétköznapi ebédért, de megkockáztatom, hogy hétvégi vacsorának is. Ha zöld ágra tudnak vergődni a helyiek a magasabb árakkal, akkor a Kóstolda az egyik legjobb hely lesz Pécsen.

Harmadik tesztelő: csülkös bableves, „asztal körül futkosós” rétes

Vörös rózsák a vázában, virágos egyenblúzt viselő mosolygós pincérnők, cigányzene szól a háttérben – ilyen volt az első benyomás az autentikus cigányételeket kínáló Kóstoldában. Egyelőre napi ajánlatban gondolkodnak, azaz összesen háromféle ételt és egy desszertet lehet kapni.

Nyári meleg ide vagy oda, csülkös bablevest kértem kenyérrel, mely egy pici fateknőben érkezett, tele volt hússal, zöldségekkel és persze babbal, tartalmas, házias és finom volt. Desszertnek közösen elcsemegéztünk egy túrós és egy meggyes rétest, mindkettő finom volt, a meggyest emelném ki, mert az szerintem különlegesebb volt, mivel grízzel készült. Egyedüli problémának az árakat említeném, egy kicsit sokallom a levesért – a méret ellenére is – az 1800 forintot, és mivel kértem hozzá kenyeret, azt is felszámították (300 forint), pedig ilyen tartalmas leveshez „járni szokott”; így az ételem tulajdonképpen 2100 forint volt.