Egyáltalán nem mindegy, mit mutatnak a mesék a gyereknek

Egyáltalán nem mindegy, mit mutatnak a mesék a gyereknek

Gyerekkorunk szerves részét képezték mindig is a mesék: voltak történetek, amiket szüleink találtak ki és minden este továbbszőttek, más sztorikat könyvből ismertünk meg egy-egy felolvasás során. Napjainkban pedig már képzelőerőt sem feltétlenül kell használnia a legkisebbeknek, hiszen itt vannak a hihetetlenül élethű rajzfilmek. Rengeteg tanulságot vonhatnak le ezekből a picik jóról, rosszról, az élet különböző részeire is felkészülhetnek a filmek által. Viszont olyan téma is akad, melyet nem feltétlenül kellene ennyire kicsi korban pedzegetni. 

Az olyan szimbólumok és tartalmak mindig is részei voltak a meséknek, melyeket inkább felnőtteknek szántak. Ennek azonban az volt a lényege, hogy ezek szimbolikus, néha a gyerekek számára észrevehetetlen módon jelentek meg anno; míg most sokszor nagyon nyíltan kerülnek elő dr. Káplár Mátyás pécsi tanácsadó szakpszichológus szerint.

– A legtöbbször az agresszió és a szexualitás az, amit a mostani rajzfilmekben gyakran explicit módon ábrázolnak. Ez néha problémás, a fiatalokra sokkolóan is hathat, ezért próbálják minél pontosabban kezelni az alkotók a korhatári besorolást. De persze minden gyerek más, így nem feltétlenül igaz, hogy például egy korhatárra való tekintet nélkül megnézhető mozin semelyik gyerek nem borul ki. Hozzáteszem, a kicsik nagyon hamar hozzászoknak a mesékben tapasztalható, akár durva jelenetekhez. A szexualitás ábrázolása viszont azért lehet gond, mert kutatások szerint a szociális környezet – többek között a filmek szexualizáltsága miatt – a gyerekek egyre korábbi életszakaszban kezdenek foglalkozni a témával és akár olyan helyzetbe is kerülhetnek, amire érzelmileg nem álltak készen, esetleg veszélyes – mondta a szakember.

Hozzátette, nem teljesen egységesek a kutatási eredmények abban, hogy tulajdonképpen jót vagy rosszat tesz a piciknek a mesékben látott világ: például van, hogy egy gyermek a filmen látott agresszió hatására vezeti le indulatait, így azt nem viszi át a tetteibe. Ugyanez a tapasztalatok szerint igaz egyébként a videojátékokra is, mondta a pszichológus. Szerinte nagyon egyénfüggő, hogyan reagál a kisgyerek a játékban vagy moziban látottakra.

Mindemellett előfordulhat, hogy egy-egy ijesztő karakter hatására megfigyelhető a szorongás és az esti félelem növekedése. Ilyenkor tanácsos beszélni a problémáról, nem pedig a szőnyeg alá söpörni azt. Káplár Mátyás szerint nem kell burokban nevelni a gyerekeket, de érdemes a mese megnézése előtt informálódni arról, akár belenézni kicsit, hiszen minden szülő ismeri saját porontyát és tudja, mitől lehetnek álmatlan éjszakái később.

– Amennyiben olyan részek vannak a filmben, amik problémásak lehetnek, azokról érdemes előtte beszélgetni egy kicsit, felkészíteni a gyereket rá, hogy mit fog látni – tette hozzá. Hozzátette, a kicsi korban rossz érzéseket okozó filmeket az ember elég hamar elfelejti általában. Hosszú távú következményekkel akkor kell számolni, ha olyan érzékeny lélektani pontot talál el a történet, ami egyébként is gondot okozott a kicsi életében.

Hogy milyen „felnőtt” poénok találhatók egyes mesékben, arról korábban ITT írtunk